Mi a megélet? 

Szeretném azt hinni, az emberek boldogok, fel merik vállalni önmagukat és igyekeznek a mindennapokban megtalálni a szépséget.

Ráébredni arra, hogy segíteni születtünk egymást, támogatni a lelkünk útját, hogy milyen egyszeriek, egyedikek és mennyire értékesek vagyunk.

Minden embernek éreznie kell a felelősségtudatot, hogy a világ azzá lesz, ahogy gondolatainkkal és cselekedeteinkkel teszünk.

Ahogy mi emberek megéljük az mindennapokat.

Mi az alkotás?

A teremtés, a szabad akaratunkból létrehozott materialitás.

Amikor alkotok, nincs idő, sem tér, nincs test, sem anyag. Eggyé válok azzal, amivel dolgozom. Energiává alakulok, így kerülök bele az alkotásba és az alkotás így lesz a részemmé. Alkotás után mindig sokkal tisztábban érzem azt, hogy mi a célom a világban.

Mi legyen az alapanyag?

Először a jó gondolat. Felébredni reggel és derűsen kinézni az ablakon a szemerkélő dérre. Felismerni a bújkáló köd áldását.

Aztán ami a kezünk ügyébe akad. Derűs egykedvűséggel rendet csinálni, főzni egy ebédet a családnak, a boltban rámosolyogni a bácsira, a munkahelyen nekiállni a dossziéhegyek átböngészésének, majd a pillanatnyi dolgunk végeztével odafordulni a következő feladat felé.

Ez a megélet.

Megélni a dolgunkat és töprengés nélkül átadni magunkat a következő felé. Így sohasem maradunk le semmiről és nincs alkalmunk arra, hogy a következőn gondolkodjunk.

Ki mondja, hogy ez egyszerű dolog?

Azért vagyunk az utunkon, hogy ezt megtanuljuk.

Nekem a megélet alapanyaga még az agyag, az üveg, a kréta, a grafit is. De lehetne bármi más. Bármilyen kedves időtöltés, babrálgatás, ami derűre hangol.

És felráz a mély alvásból.

Hálával tartozom mindazoknak, akikkel együtt élek és segítenek abban, hogy igazán önmagam lehetek.